2006 tavaszáról, nyaráról beszélünk.
Mindenhonnan a pilates folyt. A csapból is. Ha kinyitottam egy újságot, erről volt szó benne.
Bekapcsoltam a rádiót, abban is így pilates, úgy pilates. Felmentem a netre böngészni, ott is mindenhonnan ez ugrott elém… Legalábbis nekem ilyen volt, mert amikor beszéltem róla a barátaimnak, nekik fogalmuk sem volt, miről beszélek.
Nem tudom, melyik volt az idegesítőbb: az, hogy ők nem tudják, hogy miről beszélek, vagy, hogy én nem értem, hogy mi ez az egész, ami folyton az utamba akad.
Ugye, sportoltam, azt gondoltam, van testtudatom. Karatéztam, thai boxoltam, teniszeztem, de esküszöm, nem értettem, mit csinálnak egy pilates órán…. Ez annyira kezdett zavarni, hogy elkezdtem keresni, hogy hol vannak Budapesten ilyen pilates órák, meg mi is ez. Persze akkor még alig volt pár helyen, és azok között is nagy különbség volt. Persze a legjobb kellett. Ha már csinálunk valamit, csináljuk rendesen.
És bejelentkeztem egy egyéni órára.
Nos… Csak kapkodtam a fejem az instrukciók hallatán, és kb. annyi testtudatot éreztem magamban, mint ami egy krumpliszsáknak van… Khmmm.. Annyival másképp mozgatott meg az egész.
Óra után kb. egy gyakorlatot nem tudtam volna rendesen visszamondani, hogy mit csináltam, de valahogy könnyebbnek éreztem magam, valahogy jobb volt a testemben lenni.
Nagyon hamar eldöntöttem, hogy ez az amit csinálni akarok. Pilates oktató leszek. Nem volt ebben semmi tudományos. Egyszerűen a szívemben éreztem, hogy ez az utam. Nem volt kérdés, csak a válasz. Hogy ez az, amivel én hozzá tudok járulni ahhoz, hogy segítsek az embereknek. És persze magamnak. Hogy én is jól érezzem magam a bőrömben.
Gondoltam ez egyrész elképesztően jó, élvezetes, egészséges, másrészt elég nehéz ahhoz, hogy megüsse az ingerküszöbömet, és folyamatos kihívást adjon. Amúgy ezt így utólag raktam össze, akkor csak annyit éreztem, hogy: ez az.
Én akkor diplomás közgazdászként irodában dolgoztam, és külkereskedtem. Azt is szerettem.
De ez valami egészen mást ad. A hétről-hétre visszatérő vendégek, a mosolyok, a sikerek, amiket elérünk a vendégeimmel, az, hogy megvalósítjuk a céljaikat, és én hozzá tudom segíteni ehhez őket, az valami egészen más érzés. Ezért megéri felkelnem, ez az, amit szívből tudok csinálni. Minden egyes nap.
Több, mint 10 000 letanított óra után is egy csodának tartom ezt a rendszert, hálás vagyok Joseph H. Pilatesnek, hogy kifejlesztette ezt a módszert. Lenyűgöz a mai napig. És épp olvasok egy könyvet a munkásságáról, arról, hogy ő hogyan is oktatott. Zseniális ez a fickó.
És megnyugtat, hogy jó helyen tanultam, ahol átadták, és a mai napig a továbbképzéseken átadják nekem ezt a szellemiséget, és én is valóban az ő örökségét viszem tovább.
A könyvtől most egy új lendületet kaptam, újabb nézőpontokat, új megértést. Alig várom, hogy a kezeim közé kaparintsam a vendégeimet! 😀
Joe egyszerűen megtanít jól bánni a testeddel.
Szeretettel,
Jancsó Veronika
